A születési trauma kezelése


„Születni szenvedés.”

(Gautama Sziddhártha / Buddha)



Ezt a fejezetet csupán kedvcsinálónak szánom azoknak, akik felismerték a magzatkor és a születés milyenségének fontosságát. Azok számára, akik olyan születést szeretnének biztosítani leendő gyermekeiknek, amilyen nekik nem adatott meg. Akik szeretnék újra átélni mindazt, amit ők már másképp csinálnának. Akik hiszik, hogy betegségeik, problémáik, sikertelenségeik a tudatalattijukban mélyen megbúvó, elnyomott érzelmeik, negatív érzéseik szüleményei, és készen állnak mindezek felszabadítására, pozitív irányba fordítására, eddigi életük teljes átalakítására. De azokat sem szeretném kihagyni a sorból, akik kíváncsiak, esetleg szkeptikusak az érintett témákat illetően, és talán egy kis utazást is bevállalnának tudatalattijukban azért, hogy megtapasztalják a valót – ahogy a mesék végén is mondani szokás:

Aki nem hiszi, járjon utána.

Vajon hányan vannak közülünk olyanok, akik gondolnak méhlepényükre? Feltételezem, nem sokan. Pedig életünk első kilenc hónapját együtt töltöttük vele. Életünk része volt. Érintettük. Éreztük, hogy él. Biológiailag, fizikailag, genetikailag azonos velünk. Mit jelent számunkra, hogy méhlepényünk a részünk? Hogyan hat ránk annak elvesztése, és megsemmisülése? Tényleg erre a sorsra kell jutnia? De vajon hányan tudjuk, hogy emlékeket őrzünk róla? Születésünk traumái feleleveníthetők terápiák során. Visszaemlékezhetünk az anyaméhben töltött időszakra, méhlepényünkre, születésünkre, a méhlepénytől való drasztikus elválásra, de még arra az általunk érzett dühre is, amikor a bennünket „várók” nem értették jelzéseinket: nem akarjuk a drasztikus változást.


Terápiás módszerek


Légzésünk nem megfelelő. Mivel nagy mennyiségű érzelmet, fizikai és mentális feszültséget nyomunk el, így viszonylag magas széndioxid szintre van szükségünk a vérben ahhoz, hogy ezek a feszültségek a felszín alatt maradjanak. Betegségeinket az így elnyomott feszültségek okozzák, melyek felszabadítására különféle tudatos légzésen alapuló terápiák és módszerek láttak napvilágot „légzés-munka” (Breathwork) gyűjtőnéven.


Rebirthing légzés (Újjászületés légzés)


Megalkotója: Leonard Orr, aki 1962 és 1974 között arra a megállapításra jutott, hogy a légzés módosításával javulás lép fel az egészség, mentális tisztaság és az érzelmi jólét terén. Az újjászületés - mint terápiás mód - 1974-ben indult, mely elsősorban a születési trauma feldolgozását célozta meg.
Elmélete: Agyi memória mellett sejtmemóriával is rendelkezünk, amely a test szerveiben és sejtjeiben van eloszlatva. A születési trauma, és annak jellege oly mély hatást gyakorol a pszichére, oly mélyen formálja a felfogást, élettapasztalatot, hogy szinte észrevehetetlen. Emlékeinek, és az azokat kísérő érzelmeink felidézhetők. Az alkalmazott technika a kapcsolt légzés - vagyis a folyamatos légzés -, amikor nem tartunk szünetet a be és kilégzés között. A vérben felhalmozódik az oxigén, növekszik az életenergia (prána, chi, life trons), ami minden egyes lélegzetvétellel a testbe lép, és segít feltárni a test mélyén őrzött tudattalan tartalmakat. Lépésről lépésre feloldható a tudatos és tudattalan szférák közötti határvonal. A test tudattalan rétegeiben őrzött információk belépnek a tudatos szférába - így ki tudjuk szortírozni ezeket a tartalmakat, és módunk van megszabadulni mindattól, amire nincs szükség. A folyamatot valójában a felettes én vezeti és tartja ellenőrzés alatt: vagyis csak az és annyi információ jön felszínre, amit az illető az adott helyzetben biztonságosan fel tud dolgozni.
Az újjászületés a tudatot a fizikai test érzésein keresztül közelíti meg. A rebirthing légzés négy mátrixból áll:
1. mátrix: a fogantatástól az első szülőgörcsig
Problémája: Akartak-e, vártak-e bennünket? Fiút vagy lányt szerettek volna?
Ebből alakul ki az önelfogadás és önbecsülés.
2. mátrix: maga a szülőgörcs
Problémája: Meg akartunk már születni?
Ha az embernek nincs szabad választása, vagy nem tud döntést hozni, kialakulhat a depresszió és a pesszimizmus.
3. mátrix: a szülőcsatornán való áthaladás
Problémája: Együttműködtünk az anyával? Természetes úton, vagy császárral születtünk?
Itt jöhet elő az agresszió, düh, harag, bűntudat, pusztítás és önpusztítás programja.
4. mátrix: maga a megszületés és a köldökzsinór elvágása
Problémája: Születés után hogy bántak az újszülöttel? Mit gondoltak róla?
Megmutatja a világgal való kapcsolatunkat. A figyelem hiányából alakul ki a függőség, félelem, szorongás, bizonytalanság érzése.
Célja: A születés traumatikus eseményei következtében alapvető beszéd előtti és tudatalatti döntéseket hozunk arról, hogyan működik a világ - a saját világunk.[2] A módszerrel újból átélhetünk minden traumatikus eseményt, helyette pedig új, pozitív érzést és életmodellt strukturálhatunk. Feldolgozhatók a fogantatástól, a terhességi időszakon keresztül, a születés utáni pár napig tartó időszakhoz kapcsolódó negatív érzések. Egyszóval az élethez, a társadalomhoz, a családhoz kapcsolódó negatív hozzáállásunk pozitívra változtatható. Elnyomott érzelmeink felszabadíthatók és meggyógyíthatók: mint a harag, félelem, szomorúság, és a többi.


Vivation légzés (Szabadlégzés)


Megalkotója: Leonard Orr tanítványai, Phil Lant és Jim Leonard fejlesztették ki a Rebirthing technikákból.
Elmélete: A légzés két dimenzióját kombinálja: a hangerőt és a frekvenciát. Az irányított légzés által oldódnak érzelmi blokkjaink, valamint a légzés folyamata alatt megtapasztjuk milyen az, ha kapcsolatba lépünk belső, bölcsebb énünkkel.
Célja: Önismeret, stresszoldás, gyermekkori félelmek, párkapcsolati problémák, szorongás, önértékelési, önelfogadási problémák kezelése, és egyéb életterületi blokkok megszüntetése. Általa nyitottabbá válunk a pozitív lehetőségek, és megoldások iránt, ennek következtében pedig fizikai állapotunk is javulhat.


Holotrop légzés


Megalkotója: 1976-tól dolgozta ki az eljárást Dr. Stanislav Grof, európai pszichiáter.
Elmélete: A terapeuta irányítja a légzést, figyeli annak folytonosságát. Amennyiben fájdalomérzet, félelem lép fel, vagy a páciens kizökken a folyamatos légzési ütemből, a terapeuta segít. A módszer a psziché spontán gyógyító erejére támaszkodik, amely felgyorsított légzés, és az azt előidéző zene által indukált módosult tudatállapotban érhető el. A módosult tudatállapotban gyorsabban mozdulunk el az egész, és az egészség irányába. A légzés stimulálja a pszichét a gyógyulás érdekében. Amikor a test és az elme belép a módosult tudatállapotba, belső bölcsességünk felhasználja azt a lehetőséget, hogy a gyógyulás létrejöjjön.
Célja: A jelenlegi életünkben adódó, de múltunkban, vagy előző életünkben gyökerező problémáinkra kaphatunk választ.



[2] Például egy farfekvéssel született személynek, kialakulhatnak olyan meggyőződései, hogy bántalmazza az embereket vagy a nőket. Ezek a meggyőződések tudattalanul működnek és ismétlődve játszódnak le mindaddig, amíg fel nem ismerjük, és meg nem változtatjuk őket. Példának véve egy farfekvéssel született csecsemőt, akinek az lehet a meggyőződése, hogy „bántom a nőket”, felnőttként kerülheti az intim kapcsolatokat, vagy éli meggyőződésének megfelelő párkapcsolatok sorát, ahol a nőt valóban bántalmazza érzelmileg vagy fizikailag. A meggyőződés könnyen kitapintható a tudatalattiban és megváltoztatható a probléma ellenkezőjének állításával, mint az egyén „örök igazságaként” említve.