A lótuszvirág magvai embriók tápláléka, s tartalmaz mindent, ami szükséges a
„virágzáshoz, és elegendő a következő virágzásig”.
A köldökzsinór és a méhlepény méltók a páratlan hasonlóságra a lótusz növény levelével és levélnyelével.
A friss lótusz levélnyél nagyon erős, flexibilis, akárcsak a köldökzsinór,
a lótuszlevél pedig hasonló csipkés erezetet mintáz, mint a méhlepény magzat felé néző oldala.
Bizonyára többen hallottak már a késleltetett köldökzsinór elvágásról, néhányuknak pedig volt is szerencséje alkalmazni ezt. Természetesen felvetődhet a kérdés, hogy miért van szükség 20 - 30 percnél hosszabb várakozásra a vágásig? Egyáltalán, miért szükséges megvárni a köldökzsinór természetes úton való száradását? Ez valami őrület? Had kezdjem az elején. Annyira az elején, amikor megtermékenyül a petesejt. Sejtek találkoznak, majd osztódásnak indulnak. El is jutottunk egy kulcsfontosságú kérdéshez, vagyis oda, hogy a méhlepény és a magzat nem csak fizikailag, de biológiailag is egyek. Azonos genetikai állománnyal rendelkeznek. A megtermékenyülést követő 6. napon „válnak” ketté. Ha ez így van, márpedig így van, miért választjuk szét őket egy vágással?[1] Hiszen együtt fogantak. Együtt növekedtek. Egyként is jönnek világra. Milyen orvosi oka van a biológiai egység elvágásának? Nincs magyarázható egészségügyi oka. Legalábbis olyan szülésnél nincs, amelyikbe nem nyúltak bele (pl. oxitocynnal, ami veszélyeztetheti a méhlepény megszületését). A köldökzsinór elvágás tulajdonképpen egy kozmetikai műtét, mely a kifelé irányuló tudatlan megfelelés eredménye, orvosilag pedig ritkán indokolt. Vagy csupán azért vágunk, mert azt gondoljuk, hogy a magzatnak világra jövetele után már nincs is szüksége méhlepényére? Igaz lélegezhet, táplálkozhat már más úton is, kiválasztó szervei is működni kezdenek. De vajon csak erről szól az ő kapcsolatuk? Vajon az újszülött külvilági életfunkciói olyan hírtelenséggel beállnak, amilyen hírtelen a vágás megtörténik? Nem. Ezt már orvosok is felismerték. Amerikai kórházakban bevezetés alatt áll, hogy a köldökzsinórt 20 perc eltelte után vágják el.
Sokan azt mondják, hogy az állatok is elrágják a köldökzsinórt. Nem mindegyik, de igen, valóban elrágják. De miért teszik? Állatok, melyek a vadonban hozzák világra utódaikat (a háziállatok is csupán háziasítva lettek), számos veszélynek vannak kitéve. Képzeljük csak el a következő szituációt: vérszag, frissen világra jött utód szaga, méhlepény szaga, méhlepény a még szinte tehetetlen újszülöttön, ellésben kifáradt anya. Mi történik, ha ebben a szent pillanatban zsákmányokká válnak? Ezt kell az anyának megelőznie. Elrágja a köldökzsinórt, a méhlepényt pedig megeszi. Azért eszi meg, mert tele van hormonnal, tápanyaggal, vassal, cinkkel, vitaminokkal. Mivel az ő szervezete kimerült, kölyke mellől nem mozdulhat, szüksége van tartalmára saját felépüléséhez. Az anyatejen keresztül az összetevők visszajutnak a kölyökbe. Ez amolyan kényszer megoldás létfenntartásuk érdekében. Mi emberek viszont nem élünk a vadonban. Nem szorulunk a méhlepény tápanyagára – hagyjuk meg az újszülöttnek, ami őt illeti. Mi elmozdulhatunk gyermekünk mellől, és könnyen vihetjük őt magunkkal.
Ha már szóba került a méhlepény elfogyasztása: nagy divatját éli napjainkban.[2] Valószínűleg őseink is megették. A 16. században egy darab méhlepényt adtak az anyáknak szülés után az első étkezésük során Dél-Németországban, de találhatók erre utaló magyarországi emlékek is. Vannak, akik hiszik, ha visszatérnek elfogyasztásához, valami olyant tesznek, ami génjeikben van. A köldökzsinór elvágása után a friss méhlepényből rostélyost, méhlepény koktélt, méhlepény lasagnet, vagy méhlepény bolognai spagettit készítenek. Mások a méhlepényt megszárítják és bekapszulázzák, majd homeopátiás gyógyszerként használják fel, mivel elfogyasztása csökkenti a vérszegénységet, gazdag béta-endorfinban - így egyfajta természetes altatószer -, magas prosztaglandin szintje stimulálja az anyaméh szülés előtti méretének visszaállását, elősegíti annak kitisztulását, magas hormontartalma pedig segíti az anyát a szülés utáni felépülésben.
A lótusz szülés hívei nem eszik meg a méhlepényt, mivel azt a gyermek részeként kezelik. Nem csupán táplálékforrás, hanem a gyermek első tulajdona, első barátja, testvére - vagy hívjuk, aminek akarjuk -, amihez ő ragaszkodik, elvesztését pedig fájdalomként éli meg. Nem csak fizikai kapcsolat van közöttük –, hanem energetikai kapcsolat is.
Nem hiszem, hogy sokan igényt tartanak kórházi szülésük után méhlepényükre. Csak a gyerek legyen meg. A „feleslegessé” vált méhlepény a kórházi hulladékba kerül, vagy ha a kórház megfelelő üzleti érzékkel bír, értékesítik azt kozmetikai célokra – s nagyszerűen profitálnak belőle. A méhlepényt tartalmazó kozmetikumoknak különös öregedésgátló hatásuk van - ezzel magyarázható a kismamák bőrének simasága és tisztasága. Az 1970-es években Kuba például 40 tonna emberi méhlepényt exportált Francia laboratóriumok részére azok után, hogy felfedezték, sikeresen kezelhető vele a vitiligo (pigmenthiány).
Szülés után a köldökzsinór pulzálva szállítja a vért a méhlepényből a csecsemőnek. Kötőszövetei 10-20 percen belül megváltoznak, s létrejön egy természetes belső elszorítás. Azonban figyelemreméltó, hogy miközben a köldökzsinór nagy része abbahagyja a pulzálást, a köldök (ahol a köldökzsinór a gyermekkel találkozik) még órákig pulzál. A méhlepény vasban, cinkben, vitaminokban, tápanyagokban, oxigénben, és hormonokban gazdag vért szállít a gyermeknek. A csecsemő születését követő első 3 percben 40-60 ml extra vért kap a méhlepényből (1/3 része a csecsemő vérkészletének), amennyiben a köldökzsinórt nem szorítják- vagy vágják el, hanem hagyják annak szabad pulzálását. A köldökzsinór elvágása annyit jelent, hogy a gyermek nem kapja meg vérkészletének 1/3 részét. Újszülött esetében a 30 ml vér azonos mennyiséget jelent 600 ml vérrel felnőtt esetében, a 60 ml megvont vérmennyiség pedig felnőtt emberre vetítve már 1200 ml vérmennyiséget jelent. Képzeljük el azt, amikor egy felnőtt elveszíti vérkészletének 1/3 részét. Milyen hihetetlen, s azonnali hatása van rá nézve. Ezt tesszük azzal a gyermekkel, aki éppen túl van egy hosszú és nehéz úton - az anyaméhből megérkezett e világba. A vér újratermelése nagy stresszel jár. Minden bizonnyal ez nem a legjobb időzítés. Ha egyáltalán van ilyen.
A köldökzsinór azonnali elvágásának bevett gyakorlata egy lehetséges magyarázata annak a súlyveszteségnek, amit a legtöbb „normál” úton világra jött újszülött elszenved. El kell gondolkoznunk azon is, hogy amennyiben a csecsemő nem kapja meg a vasban gazdag köldökzsinór vért, az hozzájáruló tényező lehet a gyakori vérszegénységnek csecsemők és 1 éves kor alatti gyermekek esetében. Az éretlen májat a méhlepény szintén támogatja az elvezetett toxinok által, amíg a köldökzsinór pulzálása meg nem szűnik. A legtöbb gyermek szervezete terhelt toxinok és melléktermékeik által (beleértve a gyógyszerek adagolását a szülés során), ezzel immunrendszerük normális működését késleltetve.
(A téma részletesebb kidolgozása folyamatban.)
[1] „Normál” szülésnél a köldökzsinórt már akkor elvágják, mikor a méhlepény még meg sem született. Az anya nem látja a méhlepényt.
[2] Több kultúrában elfogyasztják más élőlények méhlepényét is – például szamár szárított méhlepényét. Kínában méhlepény tartalmú italokat gyártanak, melynek magyarországi forgalmazását is megkezdték szemfüles forgalmazó cégek.
