Élménybeszámolók lótusz szülésekről

Lovász Irén: Mantra (Belső hang)

Földanya lábam alatt,
Égapa fejem felett,
Én magam a tengely,
Én magam a tengely.
Gyökereim erősen,
Gyökereim biztosan,
Tartanak a szélben,
Tartanak a szélben.
Indulásra készen,
Kalandok elébe,
Erővel testemben,
Békével lelkemben.
Indulásra készen,
Szárnyaim erősen,
Lágyan és merészen,
Röpítenek messze.
Messze föl az égbe,
Vizeknek fölébe,
Tengerek mélyébe,
Vissza le a földbe.

Sarah J. Buckley, ausztrál családorvos, a „Mothering” magazin szerkesztője

Idegen és kellemetlen érzés a porcos, húsos köldökzsinór elvágása, amin keresztül a gyermek kapcsolódik méhlepényéhez. Olyan ez, mint elvágni egy csont nélküli ujjat. A lótusz szülés azonban lehetőséget adott számomra, hogy saját gyermekem születésekor tanulmányaim során megtapasztalt kellemetlen élményeimtől megszabaduljak.

Párom kicsit tartott tőle, hogy e szülési mód gátolhatja majd a korai napok varázsát, de végül boldog volt, hogy egyetértett elképzelésemmel.

Második gyermekünk otthon született 1993-ban. Méhlepénye szokatlan volt. Ovális alakú, de tökéletesen illett az előre elkészített vörös, bársonyos méhlepény zsákba. Hamarosan szülés után becsomagoltuk a méhlepényt egy textil pelenkába, és a zsákba helyeztük. Egy sál segítségével közös csomagot képeztünk a batyuból és az újszülött gyermekből. Minden 24 órában ellenőriztük a méhlepény szárazságát. Bőségesen besóztuk, és néhány csepp levendula olajat cseppentettünk rá. Első gyermekünk, aki akkor 2 éves volt, szintén be lett vonva a műveletekbe. Lelkesen gondozta kistestvére méhlepényét. Ahogy teltek a napok, a köldökzsinór száradni kezdett a köldöki végről. Vékonnyá, és törékennyé vált. Kialakult rajta egy kényelmes, 90 fokos hurok. Így nem zavarva a picit. A méhlepény is megszáradt és összezsugorodott. Kialakult egy tartalmas illata, mely után a macskánk erősen érdeklődni kezdett.  A köldökzsinór a 6. napon észrevétlenül vált le mindenféle piszkálás nélkül. (Azok a gyermekek, akiknek elvágják köldökzsinórjukat, vigasztalhatatlanul sírnak). A méhlepényt elültettük a kertbe, a mandarinfa alá. Később barátaink előásták, és egy serlegbe tették, amikor mi elköltöztek egy másik államba. Azt mondták, a mandarinok a fán a legédesebb mandarinok, amit valaha is ettek.

Harmadik gyermekünk 1995-ben szintén otthon, és vízben született. Első alkalommal beleúsztattuk a méhlepényt egy műanyag jégkrémes dobozba (fedő rajta, és a doboz sarka kivágva). Most egy szitában tartottuk első nap, hogy az megszikkadjon. A gyermeket sem öltöztettük fel, de végig mellette voltam. A köldökzsinór kevesebb, mint 4 nap alatt levált. Éreztem, amint a gyermek magába szívja a csendet. A rövid leválás időzítése tökéletes volt, mivel a nagyszülők másnap érkeztek segíteni a háztartásban. Új otthonunkban egy jakarandafa alá temettük a méhlepényt.

Negyedik gyermekünk  2000-ben született egy másik államban, ahol a lótusz szülés még újdonságnak számított. Mivel már kellemes tapasztalataim voltak a „csináld magad” otthonszülésben, megérzéseim azt súgták, hogy a 4. alkalom rövid lesz. Elhatároztuk, hogy egyáltalán nem kezeljük a méhlepényt. Napközben szűrőben tartottuk egy edény fölött, éjszakára pedig beletettük a bugyorba. A köldökzsinór kevesebb, mint 3 nap alatt vált le. Habár hidegebb időszaka volt az évnek, a méhlepény morzsolódós, és meglehetősen erős szagú lett (a sózás ezt meggátolja). A méhlepényt lefagyasztottuk, hogy megvárjuk a temetés megfelelő idejét, a megszáradt köldökzsinórból pedig letörtünk egy darabot, hogy majd odaadjuk azt a gyermeknek, mikor idősebb lesz. (Balin a köldökzsinór egy darabját a gyermek nyakába kötik oltalmazó nyakékként.)

     Lótusz szülött gyermekeink egyhangúlag áldottak bennünket, amiért nem vágtuk el a köldökzsinórt. Első szülött gyermekünk viszont emlékezett az elvágás kellemetlen érzésére, amit úgy fogalmazott meg, mint egy „fájdalom a szívében”. Második gyermekünk 5 évesen megerősítette a „szerető szív dolgot” az anyaméhben, és azt mondta: „Amikor születtem, a zsinór lement a szerető szívről és belement abba (méhlepény) és kijöttem.” Ő megtapasztalta méhlepényét a méhben, mint a táplálék és szeretet forrása.

A lótusz szülés egy tökéletes rituálé, mely megsokszorozza a szülést követő napok varázsát. Ezen időszak összehangolódás a természettel, a természet rendeltetésének elfogadása. A lótusz szülésen keresztül értettem meg igazán, hogy a méhlepény tényleg az élet fája. A vörös bársony zsákot - amit első lótusz szülésemkor varrtam a méhlepénynek -, további 20 másik helyi család használta lótusz szülötteik méhlepényének tárolására.

Gina Cox-Roberts

Nem vagyok benne biztos, mikor és hogyan hallottam a lótusz szülésről. Valószínűleg azokban az időkben történt, amikor sokat olvastam szüléssel kapcsolatos dolgokat, melyek által végül dúla lettem. Láttam a lótusz szülés pszichológiai előnyeit, a köldökzsinór el nem vágását azonban addig támogattam, amíg az abba nem hagyja a pulzálást. Utána nem láttam a méhlepény meghagyásának értelmét.  Ha mást nem is, de elképzeltem a plusz munkát a méhlepény gondozásával kapcsolatban. Egyszerűen nem értettem, miért választaná bárki is a szülés e módját.

Amikor terhes lettem, és felfedeztem e varázslatos élményt, meghallottam még meg nem született gyermekem kívánságát. E történet arról szól, hogy hogyan választotta azt, hogy ő lótusz szülött gyermek lesz.

Közeli kapcsolatom van unokatestvéremmel, aki felajánlotta, hogy Ausztráliából elutazik hozzám néhány hétre Angliába, hogy segítsen terhességem utolsó időszakában. Úgy hiszem, mindketten titokban reméltük, hogy szüléskor is nálunk lesz, de tudtuk, hogy csak 3 hétre tud jönni. Indulása előtti héten, mikor vége lett jóga órájának, meglátott egy nyitás előtt álló üzletet. „Women’s Mystery”. (Magyarul nők misztériuma). Az egyik hölgy elkapta tekintetét, és invitálta, hogy csatlakozzon a körhöz. Néhány rövid beszélgetés után a kör közelebb került hozzá. Egy alkalommal kisorsolták Shivam Rachana „Lotus Birth” (magyarul lótusz szülés) című könyvét, melynek írója a gyűlés egyik szerevezője volt. Unokatestvérem megnyerte a könyvet, Rachana pedig dedikáltam nekem ajándékul.

Következő éjjel, 2 nappal Angliába való repülése előtt megkezdődtek fájásaim. Párom kezdte feltölteni a fürdőkádat vízzel, átalakítani a társalgónkat szülőszobává, és hívta testvéremet, hogy jöjjön át. Hívtuk unokatestvéremet, aki mesélt az üzletről, és a könyvről. Ekkor fájásaim megszűntek. Nem jöttek vissza. Leengedtük a vizet a kádból, testvérem hazament. Unokatestvérem megérkezett, és nekem adta a könyvet. A szerencsés véletlen felfedezés, ami ezt megadta nekem, ami által azt érzem, hogy okkal kaptam ez, hogy gyermekünk választotta azt, hogy nem születik meg addig, míg el nem olvasom a könyvet. És én elolvastam.

A könyvből sokat tanultam a gyermek és a méhlepény fiziológiájáról, a változásokról a gyermek véráramlásában születés előtt és után, honnét kapja az oxigént, az áramlásról a méhlepényből a magzat szerveihez, és, hogy hogyan gyógyul az elvágatlan köldökzsinór közel 3 nappal gyorsabban a szülés után azonnal elvágott köldökzsinórhoz képest. Mindez elragadó volt, de amit a könyv adott, az több volt bármi másnál. Ráébresztett a mély kapcsolatra a még meg nem született gyermekem - bármely meg nem született gyermek – és az ő méhlepénye között. Az én drága gyermekem 9 hónappal ezelőtt egy apró, csodálatos sejt volt. Ez a sejt több sejté osztódott. Némelyik sejtből kialakult a teste, másokból a szervei, a bőre, a haja, valamint az életet támogató rendszerek, a köldökzsinórja, a méhlepénye. Ezek mind-mind egyazon sejtből alakultak ki. Mindez a gyermek része. Méhlepénye olyannyira része, mint a szíve vagy a kezei. Teljes létezése óta egy dologgal osztotta meg világát: a méhlepényével. Hozzásimult hozzá, simogatta, és élvezte társaságát. Annak hangja segítette az elalvásban. A köldökzsinór kapcsolja őt a méhlepényhez, a barátjához és játékszeréhez. A születés által új világba kerül. Ha elvágjuk a köldökzsinórt, elválasztjuk a gyermeket attól a világtól, melyben születése előtt élt, az egyetlen barátjától és addigi társaságától. Ha viszont meghagyjuk a köldökzsinórt, ő akkor engedi el méhlepényét, amikor erre készen áll, amikor már kedves számára a külső világ, adottak a feltételei. Amikor elkezdtem nézni a méhlepény és gyermekünk kapcsolatát ezen az úton, feltettem a kérdést, hogy miért gondoljuk azt, hogy jót teszünk a köldökzsinór elvágásával, diktálva általa, hogy mikor kéne a gyermeknek készen állnia méhlepényének elhagyására. Ezzel megkezdődött az utunk a lótusz szülés felé.

A köldökzsinór elvágásának ideje	Köldök gyógyulási ideje
születés után azonnal	9,56 nap
pulzálás befejeztekor	7,16 nap
később	3,75 nap

Még mindig nem álltam készen arra, hogy azt mondjam, igen, lótusz szülésünk lesz. Nem tudtam, hogy kezeljem a méhlepényt, és a terhesség végső szakaszában kellett végső elhatározást hoznom. Nem voltunk biztosak magunkban, de a könyv nyitottá tett a szülés e módjával kapcsolatban. Elhatároztuk, egyszerűen nem kéne elvágnunk a köldökzsinórt addig, amíg nem érezzük az idejének eljöttét. A következő egy két hét alatt biztonság kedvéért begyűjtöttem néhány plusz dolgot, mint szűrő, tengeri só, egy üvegcse levendulaolaj. Szintén előkerestem egy gyönyörű selyem szárimat, és nekiálltam tarisznyát készíteni a méhlepénynek.

Teltek a napok, közeledett unokatestvérem elutazásának ideje. Egyik este főzött nekünk egy ünnepi vegetáriánus sushit, késő estig fent voltunk, beszélgettünk. Befejeztem a tarisznyát éjjel fél kettőkor, és lefeküdtünk. Három órakor felébredtem a fájásoktól, amit a magzatvíz szivárgása követett. Elfolyt a magzatvizem. Gyermekünk elhatározta, hogy elérkezett születésének ideje. 27 órával később kislányunk megszületett otthon, a kezeink között. Kezdetben kicsit erőtlen volt, de a megmaradt kapcsolata a méhlepénnyel, és az oxigén felélénkítette. Köldökzsinórja nem volt hosszú, de elég hosszú volt ahhoz, hogy elérje a mellemet. Ölembe helyeztem a csöppséget, és szoptatni kezdtem, miközben vártuk a méhlepény megszületését. 5 óra múlva mi még mindig vártunk, azok után, hogy próbáltunk számtalan pozíciót, fürdőt, és válogatott homeopátiás szereket. Kislányunk kezdett kicsit nyugtalan lenni, hogy nem tud teljesen elhagyni, míg a méhlepény is meg nem érkezik. Vesztettem egy kis vért, és kezdett kilátásba kerülni a kórházba menetel a méhlepény eltávolítása miatt. Ez idő alatt a köldökzsinór vérszállítása teljesen megszűnt. Összezáródott. Olyan volt, mint egy tubus fehér zselé. Végül syntometrine injekció és a köldökzsinór húzása mellett döntöttünk. Szerencsére ez működött, és megszületett a méhlepény melegen, puhán és gyönyörűen. Miután megvizsgáltuk, gyermekünk mellé helyeztük egy edény fölé helyezett szűrőbe, hogy szikkadjon. Úgy éreztem, teljesen természetes dolog így cselekedni.

Mire eljött az este, elkezdtünk gondolkozni, mit tegyünk ez után. Próbáltuk kidolgozni, hogyan kezeljük a méhlepényt gyermekünkkel együtt (az még mindig az edényben). Átbeszéltük, majd elhatároztuk, elvágjuk a köldökzsinórt. Abban a pillanatban, ahogy ez az elhatározás elhagyta szánkat, kislányunk - aki addig teljesen csendben volt -, elégedetlenkedni kezdett. Elkezdte első igazi sírását. Mi csak egymásra néztünk párommal, szavak nélkül is tudva, hogy kislányunk tudtunkra adta saját döntését. Az ő köldökzsinórja maradjon sértetlen.

 

Fotó: Gina Cox-Roberts és lótusz szülött gyermeke.

 

Szóval megmostuk a méhlepényt folyó víz alatt a fürdőszobai csapnál, szárazra törölgettük óvatosan, beszórtuk tengeri sóval, előkészítve az elkövetkezendő napokra. Becsomagoltuk bambusz pelenkába, és összecsomagoltuk kislányunkkal. Amint ezt megtettük, az elkövetkező méhlepénykezelés hihetetlenül egyszerű volt. Minden reggel és este levettük az elhasznált pelenkát, és tisztába csomagoltuk - hozzáadva sót, és néhány csepp levendula olajat. Egyáltalán nem volt kellemetlen szaga, és nagyon hamar teljesen normális érzéssé vált.

Szülést követő napon, párom szülei jöttek meglátogatni unokájukat. Nem voltunk benne biztosak, hogyan fogadják a lótusz szülés ötletét, szóval mi csak összecsomagoltuk gyermekünket a méhlepénnyel együtt, és nem tettünk róla említést, hogy nem csak a gyermek van a csomagban. Egyetértettünk megállapításukkal, hogy jó súlya van kis unokájuknak (méhlepény nélkül is 4kg volt), de nem mondtuk meg nekik, hogy a méhlepényt is ölelgetik a gyermekkel együtt. Egy nap múlva kislányunk köldökzsinórja kezdett törékennyé és sötétbarnává válni, majd születése után 2,5 nappal, mikor testvérem karjaiban volt, valami történt, ami szokatlan volt neki. Benéztünk takarója alá, és láttuk, hogy teljesen levált a köldökzsinór. Gyermekünk lótusz szülött lett.

Azokban a napokban, hogy kislányunk és méhlepénye nem voltak elválasztva, nyugodt és elégedett volt. Teljesen felkészültnek látszott mindarra, ami körülötte zajlott. Energia szinten érezhető volt, hogy a méhlepénye védelmezője volt mindennel szemben. Engedtük neki az átmenetet a meg nem született létből a megszületett felé lassan és gyengéden. Nagyon nyugodt és boldog baba. Talán mindig is ezen az úton haladt. A kezdetektől fogva tudta, hallhatta, hogy gyengéd átmenetet biztosítunk számára, elfogadjuk választását. Talán szintén közrejátszott ebben. Az, hogy lótusz születése volt, ez mindannyiunknak gyönyörű, spirituális és mélyen szeretett útja gyermekünk fogadásának, üdvözölve őt e világban. Nem tudom, lesz-e még gyermekünk, de ha lesz, feltétlenül megadjuk neki is a lehetőséget a lótusz születéshez.

Jeannine Pavati Baker

Negyedik gyermekünk – első fiunk – lótusz szülött lett (1980). Sok előnyt láttuk abban, hogy gyermekünkre bízzuk méhlepényétől való elválását - hogy türelmesen megvárjuk a méhlepény természetes halálát, a köldökzsinór leszáradását. Azért döntöttem e mellett, mert megértettem a fontosságát az anya és gyermeke közti kapcsolatnak.

A szobát befűtöttük, akárcsak egy szaunát, hogy ruha nélkül is kellemesen érezzük magunkat. Kisfiunk úgy érkezett hajnali 4 órakor, mint egy ágyugolyó. Egyenesen a szüleinek karjaiba kis „ikertestvére” kíséretében. Kislányom azonnal felhívta a figyelmemet, hogy adjam oda most született kisöccsének a vele együtt világrajött kis ikertestvérét (vagyis a méhlepényét), és már tartotta is a szükséges edényt. Kisfiam nagy baba volt, és méhlepénye is olyan hatalmas, hogy megtöltötte az edényt, amit már oly sok esetben használtam szülések kísérete során. Egy sötétzöld kerámia tál, amit édesanyám használt tészta keleszéséhez – és nekemadta, mikor elköltöztem otthonról. Most méhlepény töltötte csordultig. Néhány óra elteltével megmostuk a méhlepényt, majd óvatosan felitattuk róla a nedvességet. Kislányom metaforikus hasonlattal élve „Nagyanyának” nevezte a méhlepényt. Szülést követő harmadik napon a köldökzsinór teljesen száraz volt. Erős volt a kísértés, hogy egy kis segítséggel leválasszuk, de végül nem tettünk semmit. Vártunk. Ez az időszak a leggyönyörübb pihenő ebben a rohanó világban. A látogatók sem árasztottak el bennünket, csak a legközvetlenebb, nyitott szemléletű hozzátartozókat hívtuk meg.

Észrevettem, hogy kisfiunk köldöke más. Az egész család – a három kis nővére, és édesapja, akik születésekor is mindannyian jelen voltak – figyelte, amint ő tudatosan köldökzsinórjához nyúl, és az leválik. Ez volt az első alkalom, hogy másképp nyúlt a köldökzsinórhoz. Mindannyian éreztünk egy hatalmas energiaáramlást. A szoba megtelt fénnyel, hangot hallottunk, és szívünk teljesen megnyílt. Olyan volt az a pillanat, mint az ő második születése. A természet tökéletes egyensúlyát láthattuk – amint kisfiunk teste kiteljesedik, a méhlepény pedig itthagyja e világot. (Rachana, 2000)

Alice Fisher

Amit nekem a lótusz szülés adott, az a béke, és nyugalom a csendben és gyermekem ragyogásában való belemerítkezésben análkül, hogy felkapnám, és egyenesen rohannék vele az életbe. Habár egy-két látogatónk volt ebben az időszakban, de mindig vigyáztunk a gyermek és méhlepénye kapcsolatára. k egy közös valóságnak látszottak, és mi megadtuk az időt és helyet gyengéd elválásuknak. Mintha az egész ház energiája egy magasabb rezgésűre emelkedett volna, ami varázslatos volt mindenki számára. Már az első napokban is gyermekünk békés szemekkel nézett ránk, amint teljesen könnyedén sütkérezett önmaga ragyogásában. Teljes biztonságban és zavartalan nyugalomban, teljes kapcsolatban.

Mély meditatív állapotban, saját születési traumám gyógyításakor szembesültem a mély emlékkel, amint születésemet követően azonnal elvágták köldökzsinóromat a kórházban. Abban a pillanatban, amikor el lett vágva a köldökzsinórom, a testem hideget érzett, és félelmet. Olyan volt, mint amikor a kapcsolat megszakad az élet forrásával. Elakadt a lélegzetem, és úgy éreztem, hogy egyedül zuhanok a világban. Másoknak is hasonló élményei voltak a terápia során. Ez egy igen erős tényező, ami egyre több emberre van olyan hatással, hogy megadják a kíméletes lótusz születés lehetőségét gyermekeiknek.

A méhlepényt szülés után néhány óra múlva meleg vízben óvatosan megmostuk, és puha törölközővel felszárítottuk. Amikor már száraz volt, szárított rozmaringgal fedtük be – a só használatát kerültük, mivel az kiszívja az energiát is a méhlepényből, a levegőböl pedig a nedvességet. Elporlasztja a méhlepényt ahelyett, hogy szárítaná. A köldökzsinórt is kicsit beszórtuk rozmaringgal, igaz azt egyáltalán nem szükséges, mivel hamar megszárad. Fontos bőségesen beszórni rozmaringgal a köldök területét a köldökzsinór eredésénél, hogy segítse annak leszáradását. Beszórtuk rozmaringgal a méhlepényt, és gyermekünk mellé helyeztük egy megfelelő edénybe – mi egy bambusz szitát használtunk pelenkával bélelve, hogy az a nedvességet felvegye. Gyorsan szárad a méhlepény, ha elegendő levegő járja körül az első 24 órában.

Fotó: Kislányunk édesapjával és bábánkkal, a méhlepény rozmaringgal való beszórása közben.

A kezdeti száradási időszakot követően a méhlepény kevesebb gondolkodást igényelt. Naponta 2 – 3 alkalommal megforgattuk a méhlepényt, és utánszórtuk rozmaringgal. Néhány nappal később észrevettünk, hogy egy kellemes szag keveredik a rozmaringgal. Harmadnap enyhe ammónia szagát éreztem a méhlepénynek, de a fő illatot így is a rozmaring adta. Elég száraz volt már ahhoz, hogy a pelenkát kivegyük alóla, így a levegő még alaposabban átjárhatta. Fontos a rozmaringgal való kezelés folytatását a köldök körül is. Szerencsénkre elég meleg volt ahhoz, hogy nem kellett felöltöztetni gyermekünket, szóval így egyszerűbb volt mozgatni, nem kellett attól tartanunk, hogy meghúzzuk a köldökzsinórt. Drágaság volt, ahogy meztelenül békésen feküdt az ágyon, szelíden az anyaméh világa és az itteni világ között.

Fotó: Békésen a két világ között.

Ez idő alatt nem mozdultunk a szobából. Teljesen nyugodtnak éreztem magamat az egész folyamat során, egészen közel fekve gyermekünkhöz, élvezve a boldogságot. A köldökzsinór leválását megelőző nap meg tudtam mondani, hogy elindult a tudatosság egy másik szintje felé. Jobban figyelt, és buzgóbban szopott. Kezdett beilleszkedni ebbe a világba. Sokkal jobb megmártózni a pillanatban, mint mindennel bombázni az újszülöttet. Volt több pillanat, amikor türelmetlen voltam. Karjaimban tartva körbe akartam vinni a lakásban, de nyugalomra intettem magamat. Elhatároztam, hogy megnyugszom, és csak elfióogadom a folyamatot, nem gond, hogy meddig tart. Tudtam, nem tarthat sokáig, de ugyanabban a pillanatban fogtam volna az egész csomagot, és mentem volna. Jól kezeltem a dolgot, habár tudtam, hogy lassan itt a leválás ideje. Végül a 6. napon megtörtént – ami relatív hosszú időnek számít, mivel legtöbb esetben a 3 – 4. nap megtörténik.

A lótusz szülés boldogságot, és gazdagságot ad. Nem csak gyermekünknek, de az egész családnak, és azoknak, akik meglátogattak bennünket, és megtapasztalták ezt az erőteljes kapcsolatot. Újra végigcsinálnám. Gyermekünk ragyog és nyugodt. Természetesen több tényező járult ehhez, de semmi kétségem a felől, hogy ez a szent születés - ami neki megadatott -, amely a lehető legnagyobb gyengédséggel segítette belépéset ebbe a világba, nagy szerepet játszott benne. Számomra is nagy változást hozott azzal, hogy teljesen elmélyedtem magamban, az egész folyamatba, és minden pillanatát élvezhettem gyermekem élete első napjainak. A lótusz szülés az egész családnak és otthonunknak a béke egy új szintjét adta, a békesség eddig meg nem tapasztalt élményét. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy adja meg gyermeke számára ezt a csodás ajándékot.

Császáros lótusz szülés

Tervezett otthonszülésünk sajnos kórházban történt. Megérkeztünk a kórházba a mi kis csapatunkkal – a két bábánkkal, az orvosunkkal, és egy barátunkkal. Bemutatták a számunkra kijelölt szülésznőt és orvost, majd megkezdték a szükséges intézkedéseket. Folytattam a vajúdás olyan hosszam, amíg csak tudtam, majd sűrgősségi császármetszést tanácsoltak.

Párom és én mindig lótusz szülést terveztünk, ha lehetséges. Miután elolvastam Shivam Rachana „Lotus Birth” (magyarul lótusz szülés) című könyvét, és éveket töltöttem anyákkal, és gyermekeikkel, akiknek lótusz szülésük volt, úgy éreztük, ez egy nagyszerű ajándék lenne, amit gyermekünknek adhatunk.

Amikor meghallottuk a hírt a császármetszésről, még mindig határozottak voltunk lótusz szülésünket illetően. Kezdetben elutasítással szembesültünk, mivel a lótusz szülés nem illeszthető a kórházi folyamatokba. Folyamatosan próbáltuk meggyőzni a kötelességét végző orvost arról, amit mi oly mélyen vágyunk végigcsinálni. Úgy körülbelül 45 percig tárgyaltunk az orvossal, mire javasolta, hogy kérjük meg az engedélyt felettesétől. Párom ment az orvossal együtt annak feletteséhez, és neki is elmagyarázta kérésünket, valamint azt is, hogy miért akarjuk mindezt biztosítani gyermekünk számára. Szerencsére a doktornő nyitott volt az ötlet megpróbálására mindaddig, amíg a szülést levezető orvos úgy érzi, módjában áll mindennek eleget tenni. Az orvos biztosított bennünket arról, hogy a lehető legtöbbet igyekszik megtenni, de ha bármi komplikáció lépne fel az operáció közben, akkor el kell vágnia a köldökzsinórt. – Habár ő szükségesnek tartotta a köldökzsinór rövid időre való elszorítását a vérminta levételéhez, úgy éreztük, mindent elértünk, amit lehetett.

Gyermekünk reggel 7:50 órakor császáros szüléssel világrajött. Abban a pillanatban kitisztították a magzatszurkot tüdejéből – párom vele volt ez idő alatt -, de méhlepénye még mindig kapcsolódott hozzá. A 8 órás műszakváltással egy új nővér érkezett, aki próbálta elvágni a köldökzsinórt, mondván ez a kórházi procedúra. Szerencsére párom elmondta neki az orvossal való megállapodásunkat. Gyermekünk légzése nehézkes volt, ezért édesapja javasolta a köldökzsinór elszorításának megszüntetését, hogy a vér áramolhasson a méhlepényből a gyermek testébe. A gyermekorvos ezt nem engedte, ezért a felsőbb vezetéshez küldtük. Amikor visszaért, szabaddá tette a köldökzsinórt. A kicsi abban a pillanatban fellélegzett, színt és erőt kapott – ez elkápráztatta a gyermekorvost. Gyermekemet a mellemre helyezték, de még mindig nehézségei voltak a légzéssel. Megérintettem, és beszélni kezdtem hozzá. Ekkor egy nagyot sóhajtott, jobban érezte magát kis testében, beleszagolt a mellembe, és szopni kezdett. A gyermekorvost még mindig az foglalkoztatta, hogy elvegye tőlem gyermekemet, és megfigyelés alá helyezze, de nem akart hinni a szemének, amikor látta ezt a hítrelen fejlődés a gyermek légzésén. Nem látta továbbá szükségességét a megfigyelés alá helyezésnek, így velem együtt a lábadozóba kerülhetett.

Itt aztán elleptek a szülésnő látogatók, akik látni akarták gyermekemet, aki méhlepényével együtt volt kezelve - izgalomban voltak attól, hogy mi ezt a folyamatot választottuk, és ez milyen izgalmas a kórházi rendszeren belül. Abban reménykedtek, hogy ezzel kezdetét veszi a lótusz szülés a kórház falain belül is.

Késő délután - amikor szoptattam gyermekemet – meglátogatott az orvos és az aneszteziológus. Elismerték az eljárást, és mondták, hogy mindenki valami értékeset tanulhat ebből az esetből. Mi másnap hazamehettünk – hasi műtét után ez nem szokványos -, de úgy éreztem, elég jól vagyok, és kapok elég támogatást és szeretetet a körülöttem lévő barátoktól.

Gyermekünk méhlepényét sóval kezeltük, és méhlepény zsákban tartottuk - amit barátainktól kaptunk. Harmadik nap, amikor cseréltem gyermekünk pelenkáját, ő a köldökzsinórért nyúlt, és megragadta azt. Kettétörte úgy, hogy egy darabja még ott maradt köldökén. Amint ez történt, szemtanúja lehettem a legfantasztikusabb dolognak. Még mindig tartotta kezében a köldökzsinórt, s én láttam az energia és a fény örvénylését a gyermek körül, ami aztán beleszáll az ő kis testébe. Energiateste ekkor vált teljesen élővé. Csendben és hálásan nézett rám, miközben én csak bámulam. Éreztem, valami történt köztünk. Megköszönte ezt az ajándékot. Másnap köldökzsinórjának maradék kis csonkja természetes úton leesett köldökéről, méhlepényét pedig eltemettük a kertünkben álló eukaliptusz fa alá.