„Meghökkentő, hogy a gyerekek mennyire nem felejtik el,
ha valami megrázkódtatás éri őket.”
Vajon hány szülő tudja, hogy gyermeke emlékszik a születését megelőző időszakra, és magára a születésre? Egy 4 éves kislány fázó testvérei után érdeklődött. Mint kiderült, ennek a kislánynak valóban voltak lefagyasztott embrió-testvérei. Egy kisfiú arról mesélt, hogy nem mert kibújni a lyukon, mert ott volt az a ronda macska. Édesanyja visszaemlékezett, hogy nehéz szülése volt, az orvos mobiltelefonja pedig sokat csörgött - a csengőhangja macskanyávogás volt. Vajon hány szülő tulajdonít jelentőséget annak, hogy gyermeke akkor érzi magát biztonságban, ha vele van például a legkedvesebb rongykutyája? Egyáltalán elgondolkoznak-e azon, hogy miért olyan fontos az a rongykutya? Gondolnak arra, hogy gyermekük a születéskor hírtelen elveszített méhlepényét pótolja vele? Vajon hány szülő figyel fel arra, hogy gyermeke visszahúzódva, magában játszik? Gondolnak-e arra, hogy esetleg meg nem született ikertestvére után – akiről az anya nem tud - szomorkodik?
Nagy Emese csecsemőkutató, Beke Anna gyermek ideggyógyász, Bödes Péter szülész-nőgyógyász és pszichoterapeuta, valamint Németh Attila pszichiáter, Esti Judit Tér - idő című rádiműsorában elmondták, hogy a magzat csupán 1-2 mm, de idegrendszere már megjelenik. A 7. héten olyan agyi területek is megjelennek már, melyek szerepet játszanak érzelmi motivációkban. A 12. héten kirajzolódnak az ujjlenyomatok a magzat bőrén. Hamar megjelenik a tapintás, mely visszahat a többi érzékszervre, az agy működésére is. A bőr rétegeiben megjelennek az érző idegvégződések, mely nem csak a tapintást jelenti, de mély érzésekre, a vibrációra való reagálást is. A magzatnak fontos saját fejlődése szempontjából, hogy érezze saját testének határait, hogy érezze, mi történik akkor, ha ő valamihez hozzáér. Ha nekiütődik a méh falának, fogja érezni, hogy ő van, ő kiterjed, valami akadályba ütközik. Ezekkel az ingerekkel nagy fejlődés indul meg az idegrendszerben, illetve a környezet felfogása és tájékozódás szempontból is nagyon jelentős, a többi érzékszervvel pedig kapcsolatba kerül a tapintás.
Az 1970-es években amerikai kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a magzat egy érző lény azon túl, hogy érzékszervei működnek – mert az sem volt mindig egyértelmű. A század elején mondták ki először, hogy a magzat traumatizálható a várandósság és szülés folyamán – tehát megrázkódtatást lehet neki okozni. Addig ez teljesen ismeretlen volt. Később kiderült, hogy nem pusztán traumatizálható, de erre emlékszik is, ezek berögzülnek a magzatban élményként. Az más kérdés, hogy ez nem verbális – nem szóbeli - élmény. A méhen belüli környezet egy standard – viszonyítási - környezet. Ez lehet egy normál, egy teljesen egészséges környezet, de lehet zavart környezet is. Lehet zavart környezet fiziológiásan, mondjuk egy dohányzó vagy alkoholizáló anyánál, de lehet ez a környezet pszichésen is zavart, mondjuk egy krónikus stresszben lévő anyánál. Ez hat. A stresszes állapot ugyanúgy megváltoztatja az anya szervezetét, mint ahogy a gyógyszerek, toxikus szerek teszik. Ez a megváltozott környezet hat a magzatra.
Az emberi hang is hatással van a magzatra. Bármilyen hang: veszekedés, kiabálás, a rosszat kifejező hang is. Abban az esetben viszont, ha az anya kiabál, nem biztos, hogy a hang hat legdrasztikusabban a magzatra, hanem az élettani változások, melyeket a stressz okoz.
A születés előtti stressz okozhat pszichopatológiás tüneteket felnőtt korban. Patkány kísérletet végeztek. Az állatokat tartós stressznek tették ki, vagy stressz hormont adtak injekció formájában, és a hatását nézték az utódokban. Kimutatták, hogy a stressz hormonszint nem csak az anyában emelkedik, hanem a magzatban is. Születés után a stresszpálya-rendszer fokozottan érzékennyé válik a külső stresszre, és ezeknél az állatoknál bizonyos magatartás zavarokat, alkalmazkodási zavarokat írtak le. Nagy vizsgálatok történtek kismamáknál is. 9000 – 10000 kismamát figyeltek. Kiszűrték azokat, akiknél szorongásos tünetek jelentek meg a terhesség során – konkrétan a terhesség 3. harmadában, a 32. hét körül – felmérték a szorongás súlyosságát, és kimutatták, hogy azon terhes anyák utódaiban, akiknél a 3. harmad szorongásokkal telve zajlott le, 4 éves korban jelentősen több magatartás probléma volt. Például a most „divatos” figyelemzavaros szindrómát látták feltűnően gyakorinak, de már régebbi számos vizsgálat utalt arra, hogy az anyai stressz, vagy anyai szorongásos állapot szorosan összefügg részben a koraszüléssel, részben azzal, hogy időben, de alacsonyabb testsúllyal születtek a gyermekek. Mérték a stresszhormon (cortisol) szintjét anyánál és magzatnál egyaránt. Amikor az anyánál megemelkedett, ez érvényesült a magzatnál is. A magzat idegrendszere viszont még nem olyan fejlett, hogy ezt megfelelő módon tudja kezelni. Ugyanis a szervezet a hormonális változásokra negatív visszacsatolásokkal reagál. Vagyis ha valami kórosan megemelkedik, akkor rögtön beindul egy ellenszabályozás, és akkor ez lecsökkenti. De a magzatoknál, újszülötteknél vagy nagyon kis gyermekeknél ez a szabályozás még nem olyan stabil, ez által egy kóros, pozitív irányú egymásra hatásban is ördögi körként egyre rosszabb és rosszabb lesz a szabályozó funkció. Tehát igen is sokat számít az a külső pszichés hatás, ami éri az illetőt akár magzati, akár újszülött korban, vagy kisgyermek korban. Ha a gyermek sok szeretetet, simogatást, pozitív élményt kap, akkor ez a stressztengely stabilizálódik. Ha viszont kevés a pozitív élmény, és sokkal több a negatív hatás, akkor a stressztengely érzékennyé válik, és az illető az élete során érzékennyé válik a külvilág hatásaival szemben, tehát könnyebben reagál különböző pszichés tünetekkel.
Valamikor nem is olyan nagyon régen, azt képzelték, hogy a magzatoknak, újszülötteknek nem olyan fejlett még az idegrendszerük, hogy fájdalmat érzékelnének. Aztán rájöttek arra, hogy nagyon is éreznek fájdalmat. Az is kiderült, hogy ez a fájdalom nem csak egy pillanatnyi rossz érzés, hanem a fejlődésben is gátolhatja őket, hogyha olyan dolgot csinálnak velük, ami fáj. A fájdalmi érzés már magzati életben kialakul. Az idegrendszer hamar készen áll már a fájdalom érzékelésére. Nem, hogy nem érzi, hanem fokozottabban reagálnak, csak tudatosan nem férhető hozzá még ez a fájdalom korai szakaszban. Nem tudatosul, de biológiailag rögzül, és eltéréseket okoz az agy szerkezetében és működésében, amit a mai képalkotó eljárásokkal és funkcionális vizsgálatokkal ki tudnak mutatni.
A terhességek 10%-a, egyes kineziológusok szerint 70-80%-a[1] ikerterhességnek indul, de csupán 1%-uk marad az. Többnyire az egyik magzat már az első rutinszerű ultrahangvizsgálat idejére elhal.[2] Az Austermann házaspár - Bert Hellinger, a családfelállítás terápia[3] kidolgozójának tanítványai - a meg nem született ikertestvérnek az élőre gyakorolt hatását kutatják. Családfelállítások során fedezték fel az elveszített ikerrel való "újratalálkozás" gyógyító hatását. A pszichológia elhanyagolja a témát, de valójában a hiányzó ikertestvér felfoghatatlan szenvedésekhez és a kapcsolatok válságához vezethet. Sokan teszik fel a kérdést: „Mi bennem a hiba? Miért nincs szerencsém a kapcsolatokban? Miért van az, hogy minden félresikerül?” Akik ikertestvérüket elveszítették, kétségbeesetten és gyakran tudat alatt kutatnak utána.
Ultrahangvizsgálatok során gyakran látni, hogy az iker magzatok ölelkeznek, játszanak. Egy orvos házaspár beszámolt arról, hogy ikreik fejlődését ultrahanggal nyomon követték. Amikor egyik gyermekük szívhangja gyengülni kezdett, a másik átölelte haldokló testvérét. Amikor az meghalt, az életben maradt testvér egészen visszahúzódott az anyaméhben.
A megmaradt testvér azt hiszi, hogy meg tudta volna menteni testvérét, ha valami mást csinált volna - de nem tudja, mit. A közeledést elhárítva ez az ember inkább visszahúzódik, mint ahogyan akkoriban az anyaméhben is visszahúzódott. Gyermekként sokszor játszik egyedül, felnőttként pedig kapcsolat nélkül él. A kapcsolat ugyanis veszélyes lenne számára. A szívet egyszer már kitáró féliker számára szinte lehetetlen a szakítás. A szakítástól és a másik elvesztésétől való félelem olyan nagy lehet, hogy sohasem meri rászánni magát erre a lépésre. A fájdalom elkerülésére törekszenek, elzárkóznak. Még emberek között, baráti, családi körben vagy testvérei körében is egyedül, vagy meg nem értettnek érezhetik magukat. Saját magukat sem értik. Szegény szüleik, testvéreik, barátaik, partnerük, semelyikük sem tűnik igazinak, habár teljesen igazi mindegyik. De a féliker valami mást keres. Elveszített ikertestvérét keresi a hozzá közelálló emberekben. Mindenkiben azt keresi, aki az elveszet testvérét helyettesíthetné. Amint rájön, hogy ez nem működik, csalódik, mondván ők sem az „igaziak”.
Az ikertestvérek erősebben kötődnek egymáshoz, mint szüleikhez. Az anyaméhben egykor tisztán, bensőségesen, ártatlanul összefonódva és összekapcsolódva kezdődött közös életük. Hallják a másik szívverését, érzik, megérintik, megrúgják egymást, és játszanak egymással. Egy iker legnagyobb aggodalma a születés után az, hogy hol van testvére és vajon jól van-e. Azonnal észreveszik, ha a másik hiányzik és emlékétől egész életükben nem tudnak szabadulni. A másik olyan elviselhetetlenül hiányzik nekik, hogy az életben alig okoz bármi is örömöt számukra. A túlélő ikertestvér egyik része meg akar halni, hogy egészen közel kerülhessen a másikhoz. Legfőbb vágyuk megtalálni egészüket, egyesülni a másikkal. Ami az anyaméhben az egyik ikertestvér halálakor lejátszódik, az egy óriási méretű katasztrófa, borzasztó következményekkel járó csöndes dráma.
Megfigyelték, hogy a félikrek félnek sikeresek lenni. Úgy érzik, túl sokat vesznek el a másiktól az által, ha ők sikeresek. Általában ők azok, akik segítő szindrómával vannak megáldva – akik tulajdonképpen haldokló testvérüket akarják megmenteni. Tapasztalatok szerint azonban a meghalt testvérnek legfőbb kívánsága az, hogy életben maradt testvére boldogan éljen. A gyógyulás legfontosabb feltétele a felismerés, hogy életünk kezdetén a számunkra legdrágábbat veszítettük el. Azonban mindezt testestül-lelkestül ismét át kell éreznünk. Az elhagyatottságnak, vágynak, fájdalomnak helyet kell találnunk szívünkben. A másik jelenének újra átélése megnyithatja a megértés kapuit. Ez az emlék gyakran sziklatömbök alatt nyugszik, de terápiák segítségével rálelhetünk. Vannak, akik egyetlen terápiás alkalom után teljesnek érzik magukat, tisztázzák magukban a legfontosabb kérdéseket, s képesek kezükbe venni életüket. Készen állnak arra, hogy szembenézzenek az elveszített ikertestvér okozta drámával - olyasvalamit kerestek intenzíven, ami számukra is megfoghatatlan volt. Ez a hosszú keresés hozzásegítette őket ahhoz, hogy a felismerés és az együttérzés olyan fokát tapasztalják meg, ami másoknak gyakran érthetetlennek tűnik. Akik átélhették elveszített ikertestvérükkel való újabb találkozást, úgy fogalmaznak, hogy híján volt életkedvük. Mindez csak az ikertestvér megtalálása után vált igazán világossá, ugyanis hírtelen érezhető lett a különbség. Hírtelen megérzik, milyen is két lábbal a földön állni. Megkönnyebbülést jelent sok éven át tartó keserves keresés után rálelni a szomorúság és magányosság okára. E tapasztalattal életük új szakasza veszi kezdetét. Egy elveszített ikertestvér nagy inspirációs forrás is lehet, és óriási energiákat szabadít fel. Vannak, akik arról számolnak be, hogy ez a felismerés miként gazdagította életüket. Sok túlélő iker a másik utáni keresésből nagy erőt képes meríteni. A korábbi hiányból, majd kínzó tapasztalatok feldolgozásából különleges bölcsesség következhet. Mélyebb és gazdagabb az élete annak, aki fájdalmat és szenvedést tapasztalt és azt legyőzte.
[1] Személy szerint én ezt a jelenséget mással magyarázom a későbbiek során.
[2] Belgiumban a 7. héten elvégzik az első rutinvizsgálatot, és közlik az esetleges ikerterhességet az anyával.
[3] A Hellinger-terápia (családfelállítás) lényege és eredményességének kulcsa, hogy segítségével az eddig nem ismert, tudattalan mechanizmusainkat tudatossá téve új életminőségre teszünk szert. Hellinger megfigyelései szerint a közös családi lélekben törvények uralkodnak, amelyek ha megsérülnek, generációkon keresztül hatnak a család tagjaira. (www.hellingerintezet.hu)
